1. Receptjeim
  2. Cukorfalat
  3. Lélekbonbon – variációk trüffelgolyókra - Szupercsokis változat

Lélekbonbon – variációk trüffelgolyókra - Szupercsokis változat

  • Gyors
  • Gluténmentes
  • Elkészítési idő:
    30 perc
  • Kalória:
    117 kcal
  • Protein:
    3 g
  • Zsírtartalom:
    9 g
  • Szénhidrát:
    5 g

A trüffel – az valami varázslatos nyalánkság! Egyrészt, mert bármiféle sütikészítési előtanulmány nélkül is tető alá hozható különösebb erőfeszítés nélkül. Másrészt, mert ez a világ legjobb ajándéka. De legfőképpen mégiscsak azért, mert a mélyhűtőben rejtegetve mindig előkaphatom magányos estéimen vagy egy romantikus vacsi után, amikor csak úgy lazán odavetem a kedvesemnek: „Megnézem, nincs-e valami kis szimpla édesség a konyhában.” És – igen, ezt még mindig lehet fokozni – legeslegfőképpen azért, mert a készítése közben garantáltan valóra válik egy gyermekkori álom... de nem lövöm le előre a poént!

Hozzávalók 18 darabhoz

  • 1 tábla étcsokoládé magas kakaótartalommal
  • 1 púpozott ek. cukor vagy pár csepp sztívia
  • 1 csepp vaníliaesszencia vagy vaníliaaroma
  • 1 csésze mandula vagy mogyoró finomra őrölve
  • 0.5 csésze szójatej vagy rizs-/mandulatej
  • 0.5 csésze cukrozatlan kakaópor

Elkészítés

  1. Megőrlöm a mandulát, vagy ha nincs daráló/aprító, beleteszem egy nejlonzacskóba, amit körbetekerek egy konyharuhával, és bármilyen szomorú, egy kezem ügyébe akadó tárggyal – ez lehet egy bögre, egy dunsztosüveg vagy egy sodrófa –püfölni kezdem. Mikor már érzem, hogy morzsolódik, technikát váltok: hengergetni kezdem a konyharuhán alkalmi sodrófámat, amíg a mandula egészen szét nem porlad.
  2. A csokit kockákra töröm és beleszórom a láboskába, majd kis lángon, állandóan kevergetve megolvasztom – ha kezdene odaégni, ugrom a következő lépésre, és...
  3. … hozzáadom a tejet. Addig kevergetem, míg fényes, homogén masszát nem kapok. Belelöttyintem a vaníliaesszenciát. Lehúzom a tűzről, és hozzáadom az őrölt mandulát, majd alapos kevergetés után rátapasztom a kis lábos falára és aljára úgy, hogy mindenütt a lehető legvékonyabban borítsa – úgy kell kinéznie, mintha szinte nem is lenne benne semmi, csak némi ujjal kikaparni való, titokban elfogyasztandó maradék.
  4. Ellenállok a kísértésnek, és még nem dézsmálom meg. Ehelyett betolom a mélyhűtőbe 20 percre. Addig leviszem sétálni a kutyulimat, vagy meglocsolom a virágokat.
  5. A kakaóport és a maradék porcukrot beleszórom egy-egy kis csészébe, kiveszem a trüffelt a mélyhűtőből, és egy kanállal levakargászom a lábos falához ragadt, megkeményedett, gazdag csokikrémet, majd nedves kézzel nagyobbacska szőlőszem méretű golyókat formázok belőle. Végül egyenként megforgatom őket a kakaóporban vagy porcukorban.
  6. Egy sütőpapírral kibélelt fedeles műanyagdobozkába helyezem, és visszateszem őket a mélyhűtőbe további 10 percre. Most következik a beígért gyerekkori álom megvalósulása...
  7. Ránézek kezemre... A csodálatos csokoládékrém az ujjam hegyétől a sorsvonalamon át a csuklómig az egészet beborítja! Nagy kár volna érte, ha csak úgy lemosnám, nem igaz? Diszkréten félrevonulok, és átadom magam az élvezetnek, amelyre anyukám vagy nagymamám konyhájában sosem lett volna módom. Hmmmm!
  8. A trüffelek a mélyhűtőben laknak, csak akkor szedem ki őket, amikor fogyasztani szeretnék belőlük. Vigyázni kell velük, mert csalókák: picinek tűnnek, de inkább lassan, élvezettel szopogatva ajánlatos elmajszolni, semmint gyorsan, egy mozdulattal bekapni őket. Így a második (na jó, a harmadik) után már érzem: egy estére ennyi elég is lesz... És milyen kellemes a tudat, hogy ha holnap hazatérek a hosszú munkanap után, ott kuksolnak a frigóban.

Titkos tipp: mesés fogás válik belőle ½ tej-½ presszókávé arányú mixszel is, vagy egy kevés fahéjjal, esetleg csilivel megbolondítva.