Nem, ez nem a szamóca eltitkolt tesója, és nem is egy újabb őrült celeb bébijének fura neve. A szamósza egy indiai zöldséges batyu, amelynek elkészítése felér a gyerekkori gyurmázás élményével, elfogyasztása pedig olyan, mint a világ minden kincsét birtokolni. A szamósza akkor lett az életem szerves része, amikor öt évvel ezelőtt Indiába utaztam másfél hónapra, és szó szerint újjászülettek az ízlelőbimbóim. Amiről addig azt hittem, csípős, arról kiderült, hogy valójában legfeljebb kicsit pikáns, amikor pedig úgy éreztem, „tele vagyok”, kiderült, hogy még csak akkor láttam neki a vacsorának. A szamósza definíció szerint előétel, de tartalmas reggelinek is beillik, sőt sokszor ebédre is inkább belőle ennék három adagot, mint hogy áttérjek a következő fogásra.
Hozzávalók 4 darabhoz
- 2.00 db krumpli közepes méretű
- 1.00 db kisebb sárgarépa
- 0.50 fej hagyma
- 0.50 gerezd fokhagyma
- 1.00 csésze friss/fagyasztott zöldborsó
- 1.00 csésze liszt (mint szinte mindig, most is a teljes kiőrlésűt preferálom)
- csésze olaj
- 1.00 tk. gyömbér (frissen reszelt/szárított-őrölt)
- só
- bors
- őrölt kömény
- kurkuma
- őrölt koriandermag és/vagy friss koriander
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 180 fokra.
- A zöldségeket falatnyi kockákra darabolom – minél kisebbek, annál gyorsabban puhulnak meg.
- Felteszek forrni vizet egy fazékban, amikor már lobog, beledobom a krumplit és a répát, és kedvem szerint sózom-borsozom.
- Közben egy serpenyőben felforrósítok 1 tk. olajat, megpirítom rajta az apróra vágott hagymát és fokhagymát, majd ha már finoman illatoznak, rájuk szórom a borsócskákat. Alaposan megfűszerezem a kutyulékot – nem sajnálom belőle, mert ez még fel lesz „hígítva” a krumplival és a répával.
- Ha megpuhultak a zöldségek, leöntöm róluk a vizet, de nem szabadulok meg tőle! Egy műanyag edénybe töltöm, és elrakom a hűtőbe vagy a fagyasztóba, így egy következő recept elkészítésekor nem kell majd zöldségleveskockát használnom. A feldarabolt krumplit és répát visszateszem az üres lábasba, rájuk borítom a hagymás borsóragut, és fakanállal összekeverem, majd félreteszem őket hűlni.
- Elérkezett a tésztakészítés ideje: egy keverőtálba szórom a lisztet, egy kis sót és borsot, felöntöm az olajjal, majd elkezdem morzsolgatni, gyurmázgatni az ujjaimmal. Most következik a trükkös része: apránként vizet adagolok hozzá, de nem többet, mint amennyi ahhoz kell, hogy gyurmaállagú legyen.
- Előbb megosztom az egyszerűbb hajtogatási módszert: egy nagy labdát formázok a tésztából, majd ezt kettéosztom, és a 2 kisebb golyót is elfelezem: így 4 egyenlő nagyságú golyót kapok. Ezeket liszttel megszórt asztalra vagy a konyhapultra teszem, és egyenként kb. 3-5 mm vastag korongokká lapítom őket. Amikor megvagyok, egy éles késsel félkörökké vágom a korongokat – ezért a matekfeladványért az íz kárpótolni fog. Egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezem őket.
- Minden félkörre 2-3 evőkanál tölteléket pakolok, a széleket szabadon hagyva. Amikor kész, megfogom az egyik csücsköt, ráhajtom a másik csücsökre, és a tészta alsó széleit az ujjaimmal a felsőkre pöndörgetem. Akkor sem aggódom, ha nem tökéletesek, direkt izgi, amikor sütés közben itt-ott kikandikál a töltelék a batyukból. Az autentikus módszer viszont az volna, hogy a 4 golyót 8 golyóvá felezgetem, majd nyújtás után a körök felső peremét csirizzel, azaz liszttel kevert vízzel az alsóhoz tapasztva kis tölcsért formázok belőlük. A kezemben tartva megtöltöm őket a finomságokkal, végül a szájuknál a kikandikáló töltelékre hajtom a peremüket. Minderről remek videók lelhetők fel a neten.
- Betolom a batyukat a sütőbe, és addig hagyom benn, amíg meg nem kapja őket a napocska. Persze nem kell szénfeketére égniük, de azért jó, ha itt-ott látható jelei vannak, hogy a tészta már finom ropogós.
- El is készültek! Hagyom, hogy kihűljenek egy kicsit, majd kedvemre való szószokba tunkolom őket. Kedvencem a szupergyors csatni: 4-5 evőkanállal bármilyen lekvárból egy kis tálba kanalazok, meglocsolom 1 evőkanálnyi balzsamecettel, és szórok bele némi szárított csilit.
Lássunk is neki, nagyon éhes vagyok – azaz mujhey bhookh lagi hai!
