Van a jaffai bolhapiacon egy étterem, ami olyan híres, hogy mondhatni, Tel Aviv óvárosának egyik legfőbb látványossága. Dr. Shakshuka a neve, és a városi legendák szerint a tulajdonos-főszakács évtizedekig ült dutyiban, ahol is a rengeteg rászakadt szabadidejét azzal töltötte, hogy tökélyre fejlesztette a főzőtudományát. Nem valami flancos, rongyrázós hely, és a „fine dining” kategóriától is messze esik, de finom „lecsót sütnek”. Bármily bizarrul hangzik is, Izraelben a lecsót – vagy ahogy a helyi verziót hívják, shakshukát – serpenyőben készítik, és addig pirítják, amíg az alja szinte oda nem kozmál, az olívaolajban rotyogó paradicsom, paprika és hagyma pedig sűrű, édes szósszá nem változik. Rendszerint reggelire kínált fogás, és bár az autentikus recepthez a fortyogó shakshukára ütött tükörtojás is hozzátartozik, manapság Tel Avivban egyre több kávézó áll elő a vegán verzióval, amelybe több zöldség – például cukkini és vékony karikákra vágott padlizsán vagy éppenséggel tofu kerül. Én a magam részéről mindig abból csinálom, ami épp van itthon, és bátran állítom, hogy a legegyszerűbbtől a legkomplikáltabb változatig mind lenyűgöző. Nem beszélve arról, hogy milyen hamar megvan, így sokfős családok vagy össznépi nyaralások kedvenc reggeli fogása is lehet. A barátaimmal mind odavagyunk érte – ezt pedig most be is bizonyítjuk ennek a brunchnak a megmutatásával a kapcsolódó videó segítségével. Ha igazán meg akarom lepni a vendégeimet, akik átjönnek egy kis bruncholásra a tetőkertbe, a tetejére sütök egy vegán omlettet, amelynek a receptjét már megosztottam – néha még „tojássárgáját” is applikálok a tetejére kurkumával megfestve.
Hozzávalók 1 adag
- 3.00 ek. olívaolaj
- 0.50 fej vöröshagyma
- 1.00 gerezd fokhagyma
- 1.00 szem piros kaliforniai paprika
- 2.00 nagy szem paradicsom vagy ½ konzerv aprított paradicsom
- 2.00 ek. paradicsomsűrítmény de még jobb a szárított paradicsompaszta
- 1.00 szem szárított csili vagy 1 csipet csilipor, esetleg Erős Pista
- 1.00 csipet római kömény
- 1.00 kk. édes pirospaprikapor
- 1.00 csipet bors
- 1.00 csipet só
Elkészítés
- Először is minden zöldséget előveszek, hogy ezzel már ne kelljen közben bajlódni, és magam mellé készítek egy nejlonszatyrot a konyhapultra, hogy azonnal pakolhassam is bele a főzés során felhalmozódó szemetet – így nem úszik majd a konyha, és kényelmesebb lesz főzni.
- A vöröshagymát és a fokhagymát meghámozom, és apró kockákra vágom őket. A paprikát kicsumázom, és előbb hosszanti negyedekre, majd vékony csíkokra nyesem. Félbevágom a paradicsomokat, majd előkapok egy sajtreszelőt, és a nagylukú oldalán egy tálba reszelem a belsejüket, a kezemben maradt héjakat pedig kidobom – de egyébként apróra vágott héjas paradicsommal is működik, csak sokan nem bírják, ha ráharapnak a főzés közben lepöndörödött héjra.
- Ha használok padlizsánt, meghámozom, és dobókockányi darabokra vágom. A cukkinit hosszában felnegyedelem, majd kockákra vágom.
- Előkapok egy nagyobb serpenyőt, az olívaolajat hevíteni kezdem, majd, ha már forró, mehet bele a fokhagyma, a hagyma, 1 csipet só, a bors, a kömény és a csili.
- Mikor már hevesen illatoznak, rádobom a paprikát – és ha fancy shakshukát készítek, a tofut, a padlizsánt és a cukkinit is. Kicsit mérséklem a tüzet, és folyamatos kevergetés mellett pirítom a zöldségeket, hogy alaposan magukba szívják a fűszerek és a fokhagyma aromáját. Karamellizálom a kissé kitikkadt zöldségeket, majd hozzájuk adom a paradicsomsűrítményt is.
- Ha végképp kezdenek kiszáradni, a sercegő shakshukát felöntöm a paradicsomreszelékkel vagy -konzervvel, takarékra veszem a lángot, és hagyom, hogy mintegy 10 perc alatt szaftos-édes-csípős egytálétellé álljon össze.
- Ha meglepem magam egy hamis tükörtojással, ekkor öntöm rá az előre kikevert omlettmixet, majd fedő alatt 2 percig rotyogtatom, és megfejelem a „sárgájával” is.
- Szinte még fortyogva, a serpenyőben tálalom fel – Izraelben így szokás, még a legmenőbb éttermekben is, és minél kopottabb, égettebb a serpenyő, annál autentikusabb a látvány. A tetejét meghintem frissen nyesett petrezselyemmel, és foszlós kenyérrel tálalom a tunkolnivalót.
Beteávón – azaz jó étvágyat héberül, ékes magyar akcentussal.