Nálunk a pite afféle családi süti – a párom, Matan hozta be a képbe, az anyukája egyik régi, zsidó szakácskönyvében találta „Ruthi körtepitéje” néven. A koncepció végtelenül szimpla: omlós tészta vékonyra préselve, lekvárral kevert őrölt olajos magvakkal töltve, borban főtt gyümölccsel megpakolva. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan elképesztő hatást kelt minden alkalommal, mikor felszolgáljuk – a mandula és a lekvár például valóságos marcipánkrémmé sül a sütőben, a „topping” pedig bármilyen idénygyümölcsre, sőt akár sütőtökre is felcserélhető. Most azonban a klasszikus, körtés változatot mutatom be, pekándióval. Roda raba, azaz köszönöm, Ruthi.
Hozzávalók 12 szelethez
- 6.00 szem körte
- 2.00 csésze porrá őrölt pekándió
- 2.00 csésze liszt (én teljes kiőrlésűt használtam)
- 1.00 csésze cukor (nádcukor rocks!)
- 0.25 csésze olaj
- 1.00 üveg fügelekvár (kb. 350 g, de amúgy sárgabarackkal is lenyűgöző, ha épp úgyis tele van vele a spájz)
- 0.50 üveg fehérbor
- fahéj
- vaníliakivonat vagy vaníliarúd/vaníliás cukor
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 200 fokra, mert később hétszentség, hogy elfelejteném. Egy magasabb serpenyőbe töltöm a bort, megfűszerezem fahéjjal és vaníliával (de kis mennyiségben a gyömbér, a szerecsendió és a szegfűszeg is szuperjól áll neki), és amíg felforr, maghámozom és félbevágom a körtéket, majd kikaparom a magjukat. Bepakolom őket a forralt borba, és fedő alatt 10 perc alatt majdnem teljesen puhára főzöm őket.
- Közben a lisztet, a cukrot és az őrölt mandula ¼-ét összekeverem 1 csipet fahéjjal, hozzácsurgatom az olajat, és morzsásra gyurmázom, majd lassan és fokozatosan annyi vizet öntögetek hozzá, hogy a tészta épp, hogy összetapadjon, morzsolható maradjon, de ne legyen folyós.
- A kiolajozott piteformába (vagy egy sima, kapcsos peremű tortaformába) diónagyságú galacsinonként, vékonyan belenyomkodom a tésztát: a peremével kezdem, amelynek olyan 2 cm magasnak kell lennie. Ha köröskörül mindenhol kész a perem, kitöltöm a közepét is.
- Egy keverőtálba szórom a maradék mandulát, megszórom egy kis fahéjjal, vaníliát is hintek bele, majd 2 evőkanál híján – ami majd a glancoláshoz kell – az egész lekvárt belekotrom. A krémnek nagyjából pudingállagúnak kell lennie, ezért a körte mellől lopok bele egy kevés fűszeres fehérbort.
- A kész krémet a tésztakéregbe pakolom, majd szűrőkanállal kiszedem a körteszeleteket, és sugár formában finoman a krémbe nyomkodom őket. Ezután egy éles késsel minden szeletet végigirdalok.
- A maradék lekvárba is kanalazok egy kis forralt bort, majd összekutyulom, és minden körteszeletet megkenek vele egy kevéssé – de azért még mindig hagyok ½ evőkanállal. Ezzel a pite mehet is a forró sütőbe 35 percre, de a 25. után már érdemes ránézni. Akkor van kész, ha a krém kissé megemelkedett, és itt-ott enyhén meg is égett, mint a katalán krém.
- A kész pitét megkenem a maradék finoman alkoholos, fűszeres lekvárral, és hagyom kihűlni. Ha csatos tortaformában készül, nagyon óvatos vagyok, és lassan nyitom ki a gyűrűt, ahol pedig tapadást érzékelek, egy késsel rásegítek a dologra.
Vaníliafagyival, kávé vagy tea mellé, vagy „csak úgy”, magában is ámulatba ejtő finomság.