A mexikói étkek csodálatosak! Nemcsak a különféle fogások, hanem az egész „életérzés”. Én ha csilis babot vagy guacamolét készítek, mindig benyomom a Putumayo világzene-válogatás mexikói kiadását, töltök magamnak egy pohár olcsó száraz vöröset, és máris megvan az alaphangulat. Nem volt ez másként, amikor életemben először quesadilla készítésére vetemedtem – ami nagyon leegyszerűsítve egy serpenyőben sült melegszendvics mexikói lepénykenyérben, azaz tortillában. Ezen a ponton nyilván mindenkiben felmerül, hogy mi a fenének bajlódjon a házi készítésű tortillával, ha szupermarketben készen, csomagolva megvásárolható – és ez tökéletes igaz, nem is feltétlen kell vele szöszmötölni. Bolti tortillából is finom lesz a quesadilla, és nyilván még jobban leegyszerűsíti az egyébként is pofonegyszerű receptet. Ennek ellenére úgy gondoltam, illene kipróbálnom a tortillakészítést, nehogy aztán megkapjam, hogy megint olyan hozzávalókat használok, amiket művészet beszerezni. De ha már nehezen beszerezhető hozzávalókról beszélünk – a quesadilla szíve nem más, mint a sajt, ezért hozzám hasonlóan vegánoknak azt javaslom, szerezzenek be egy tejmentes sajtot valamelyik jobban felszerelt bioboltban. Ma már rengetegféle kapható, készül tofuból, olajos magvakból, sőt rizsből is – és a tökéletes fűszerezésnek és érlelésnek köszönhetően valóban ugyanazt az élményt nyújtja, mint a sajt.
Ha már itt tartunk, ne hagyjuk ki a buliból a finom, érett avokádót sem, ami jól illik hozzá natúran, felszeletelve, de persze csinálhatunk belőle krémet, azaz guacamolét is (lásd a vonatkozó receptet).
A quesadillában egyébként az a legjobb, hogy abszolút szabadon variálható – ezért aztán senki sem mondhatja rá, hogy „ezt nem szeretem”. Vamos a la cocina! – azaz „irány a konyha!” (De ezt, bevallom, a Google fordító súgta, mert amúgy a spanyoltudásom kimerül Madonna La Isla Bonitájának, a Macarenának és Geri Halliwell Mi Chicco Latinójának ismeretében.)
Hozzávalók 1 adag
A tésztához:
- 1.00 csésze liszt (én fehér búza-, kukorica- és rozsliszt egyenlő arányú keverékét használtam)
- 1.00 csipet só
- pár csipet sütőpor
- 2.50 kk. olaj (én itt olívát használtam)
- 0.50 csésze meleg víz
A töltelékhez (bármi, ami épp akad otthon):
- 1.00 csomag vegán sajt (100-200 g)
- a leggyakoribb töltelék a vékony szeletekre vágott gomba
- mehet bele olívabogyó és bazsalikomlevél is
- egy kis citromlével, sóval, fokhagymával és korianderzölddel összekevert főttbab-püré
- vörösbab vagy sóval-borssal-citromlével kikevert vörösbab-püré (a botmixer csodákra képes)
- 1.00 db vöröshagyma vékonyra szeletelve
A salsa szószhoz:
- 2.00 szem paradicsom apróra vágva
- 0.50 fej hagyma apróra vágva
- csilipaprika tűréshatár szerint
- jalapeno paprika ínyenceknek, karikákra vágva
- friss zöldfűszerek apróra vágva (a korianderzöld a legcsodálatosabb, de ha nincs, petrezselyem, bazsalikom és oregánó is megteszi)
- 1.00 db lime vagy citrom kifacsart leve
- só ízlés szerint
Elkészítés
- A liszte(ke)t egy keverőtálba öntöm, majd alaposan összekeverem a sütőporral és a sóval.
- Beleöntöm az olajat, és mintha morzsás süteménytésztát készítenék, az ujjaimmal bigyurgászva (van ilyen szó?!) gyurmázom (ilyen biztos van!) a keveréket.
- Meleg vizet kezdek hozzáadagolni, miközben folytatom a gyurmázást – innentől nagyjából 1 perc, míg tökéletes, sima golyót kapunk a masszából, amely már láthatólag megpuffadt a sütőporos liszt és a forró víz áldásos tevékenységének köszönhetően. Ezt a lasztit egy kicsit békén hagyom – addig előkapom a kedvenc serpenyőmet, előkészítem a töltelékeket, és összedobok egy salsát. (Nem a táncot, a szószt.)
- Akármit teszek a quesadillába, minél apróbbnak kell lennie, hogy hamar átsüljön – ennek fényében vagdosom fel a kedvenc zöldségeimet. A (vegán) sajtot lereszelem, a salsa készítése pedig végtelenül szimpla ügy: összekutyulom a felsorolt hozzávalókat. A serpenyő már nehezebb kérdés: az alumínium nem megfelelő, de a teflon vagy a nehéz öntöttvas simán. Én végül a teflon mellett döntöttem, mert azt könnyű elmosogatni.
- Fogom a tésztagolyót, és sütőpapíron (hogy ne kelljen suvickolni a konyhapultot) sodrófával vagy egy borosüveggel vékony lappá nyújtom. Nem lesz tökéletes kör alakú, de kit érdekel?
- Szárazon felforrósítom a serpenyőt, és ha már izzik, belefordítom a tésztát a tenyeremről. 1 perc se telik el, és már buborékosodik is a közepe – ha megjelenik 4-5 bubi, ideje fordítani. Ez megoldható „palacsintafeldobós” üzemmódban is, kevésbé bátrak lapos kiszedőkanállal próbálkozzanak.
- Ahogy megfordítottam, pakolom az egyik felére a (vegán) sajtot és a kívánt tölteléket, egy kevés olívaolajjal is meglocsolom, és random fűszerekkel kínálom meg. Ez a jó a quesadillapartiban – totálisan kreatív kulinária! Újabb adag sajtot szórok rá, majd a kiszedőkanállal egyszerűen ráfordítom az üresen hagyott felet a töltelékkel megpakoltra, hogy (teljesen szabálytalan) félhold alakot kapjak. A kanalat finoman rányomom a sistergő finomságra, majd egy mozdulattal megfordítom, és így is sütöm még pár másodpercen át. Ezzel meg is volnánk.
- A quesadillákat sebtiben faljuk – bár hidegen is biztosan nagyon finom, odáig nem jutottunk el, hogy ezt megtudjuk.
Gyorsan fogy – és holnap is sütni kell majd. Meg holnapután is.