A karfiol nem tartozik a világ legnépszerűbb ételei közé, ám az arabok és a zsidók (akik ugyebár elég sok mindenben nem jutnak dűlőre) egy emberként ölelik keblükre ezt a számkivetett zöldséget. Pedig a gyerekek körében világszerte legalább akkora közutálatnak örvend, mint a sóska – hacsak nincs kirántva. Személyes tapasztalatom szerint mi, magyarok panírba forgatva gyakorlatilag bármit megennénk: az máris „finom” lesz. A lustábbak eddig sem mennek: egyszerűen csak prézlit szórnak rá, és meglocsolják fél liter tejföllel, mintha valamiféle szabály volna, hogy a karfiol természetes ízét és állagát el „kell” nyomni valamivel. Bevallom, én világéletemben óriási karfiolrajongó voltam: sokakkal ellentétben még az illatát is imádom. Éppen ezért végtelenül boldog voltam, amikor Izraelbe költözve, ahol a karfiol főszerephez jut, végre megismerkedhettem a zöldség közel-keleti változatával. Ez a fogás minden tisztességes arab és izraeli tradíciót követő étteremben terítékre kerül – és bár van, ahol csupán sót, tahinit, fokhagymát, olívaolajat és citromlevet szánnak rá, egyenesen ujjongok, amikor egy-egy étkezdében új, izgalmas változatával találkozom. Akad, aki kissé megpirított lila hagymával gazdagítja, sokan a gránátalmamagokra esküsznek, a személyes kedvencem pedig a kimagozott kalamata olívabogyóval felturbózott verzió, amit a Container nevű bárban, Jaffa kikötőjében tálalnak. Tökéletes előétel, köret vagy épp sörkorcsolya, de reggelinek is kiváló, ráadásul kényelmes is, hiszen akár egy nappal korábban előkészíthető, így tálaláskor percek alatt az asztalra kerülhet. A világbéke nevében héberül és arabul is jó étvágyat hozzá: beteávón, chahia tayba.
Hozzávalók 1 adag
- 1.00 db kis fej karfiol
- 1.00 dl olívaolaj
- 0.50 csésze tahini (4:1 arányban kikevert víz és mogyoróvaj mixével is működik)
- 2.00 db citrom leve és az egyik lereszelt héja
- 0.50 fej lila hagyma
- 2.50 gerezd fokhagyma
- 1.00 csokor petrezselyem (de korianderzölddel és zsenge mentával is isteni)
- só
- bors
- 1.00 csipet csili
- toppingként 1 gránátalma kikapart magjai vagy 10 dkg magozott kalamata olívabogyó (nem sznoboskodom, de gagyi „konzerves” olívabogyóval tényleg nem lesz az igazi), ínyenceknél pirított fenyőmag is kerülhet rá.
Elkészítés
- Elvégzem a szükséges előkészületeket: a sütőt előmelegítem 200 fokra, egy tepsit kibélelek sütőpapírral, kipakolom a pultra a kedvenc vágódeszkámat (hiszen mindenkinek van olyan, nem igaz?) és a legélesebb késemet (ami sajnos sosem elég éles, de hát ez van).
- Ha nincs időm bő 1 órán át sütögetni a karfiolt, torzsával lefelé egy vágódeszkára fektetem, egy éles késsel nagyjából 1-1,5 cm-es, kerek szeletekre vágom, vagy egyszerűen csak apróbb rózsákra szedem, így feleannyi idő alatt megsül. A sütőpapírra olívaolajat, sót és borsot fröcskölök, ráfektetem a karfiolszeleteket, és a felfelé néző oldalukat is megkínálom az olaj-só-bors kombóval. Ha viszont egészben sütöm, a megmosott, leveleitől megfosztott karfiolt bedörzsölöm sóval-borssal-olívaolajjal, esetleg a paprikás paradicsompürével.
- Ha felvágtam őket, 20 perce, ha egészben hagytam, 70 percre a forró sütőbe tolom a hámozatlan fokhagymagerezd kíséretében – ez a bónusz a fáradozásomért: pár perc múlva krémes, karamellizálódott fokhagymát majszolhatok, amit elég egyszerű kinyomni a héjából, mint a fogkrémet (de azért fogmosásra nem ajánlom). A tepsit (vagy a rácsot, amire a tepsit teszem) kicsit magasabbra helyezem a sütő felénél, így az olaj és a kemence melege egyszerre gondoskodnak róla, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Ezalatt pedig elkészítem a szószt és a toppingokat, azaz feltéteket.
- A lila hagymát vékony félholdakra vágom, majd olívaolajon megpirítom egy kicsit – úgy, hogy azért megtartsa a színét (de amúgy nyers lila hagymával is fergeteges, ha valaki olyan szerencsés, mint én, hogy a szerelme is hagymarajongó).
- Egy mély tálba reszelem az egyik citrom héját, és mindkettő levét belepréselem. Ha használok gránátalmamagot, félbevágom a gyümölcsöt, és a fehér inakat kihagyva egy kistányérba kaparom a belsejét. A fenyőmagot forró, száraz teflonserpenyőben kevergetve pár perc alatt aranybarnára pirítom (legyünk résen vele, egy darabig nem történik vele semmi, aztán pillanatok alatt megég!).
- A citromlébe préselek 2-3 nyers fokhagymagerezdet, felöntöm a szezámmagkrémmel, 2-3 csipet sót adok hozzá, majd lassan kevergetni kezdem, amit addig folytatok, míg tartárállagú mártást nem kapok. Ha nem elég híg, több citromlével vagy vízzel lazítom.
- A karfiol akkor sült meg, ha a rózsák itt-ott barnára sültek és puhák, de úgy a jó, ha még nem mállanak szét. Egy lapos tálalóedénybe pakolom őket, rájuk csurgatom a tepsiben rekedt fokhagymás olívaolajat, majd a fokhagymás-citromos szezámmagmártást, és megpakolom őket a lila hagymával, szezontól függően olívabogyóval vagy gránátalmamagokkal, a zöldfűszerekkel és a pirított fenyőmaggal.
- Tálalás előtt körülszórom a finomságot a zöldfűszerekkel, majd citromlével, sóval, és 1 csipet csilivel kikevert olívaolajjal tálalom, és ha gránátalmamagokkal eszem, rácsurgatok pár csepp datolyamézet is.
Ha valami markánsabb ízre vágyom, 1 kk. füstölt paprikát 1 ek. olívaolajjal és 3 ek. paradicsompürével meg 1 gerezd préself fokhagymával kutyulok össze, és alaposan bekenem vele a karfiolomat sütés előtt.
Extra tipp: a gránátalmás verzió fergetegesen működik ½ citrom-½ narancslével és -héjjal, az olívabogyós pedig ben-zonah (azaz istentelenül jó) pirított pekándióval vagy dióval is.