Janka mama, lengyel nagymamám sosem érhette meg, hogy készíthessek neki egy klasszikus krakkói vacsorát – ott nevelkedett, de Budapesten lelt otthonra a II. világháború után. Ritkán osztott meg történeteket a háború borzalmairól, de recepteket annál szívesebben. Egyik specialitása a perec volt – a téli ünnepek beköszöntével illatfelhőbe burkolta vele a konyhát. Akárhányszor lengyel specialitást kóstolok, mindig ő jár az eszemben – biztosan csodásakat főztünk volna együtt, miközben lengyel dalokat tanítgatott volna nekem. Egyre emlékszem, amit gyakran énekelt. Egy cicáról szólt, aki belopózott a konyhába, és megdézsmálta a család vacsoráját. Talán éppen ezt a krumplisalátát...
Hozzávalók 1 adag
- 1.00 kis szem krumpli
- 1.00 db alma
- 0.25 fej lila hagyma
- 2.00 db uborka (lehet csemege is)
- 1.00 csokor kapor
- só
- bors
- 1.00 kk. ecet
- 5.50 ek. olívaolaj
Elkészítés
- Egy lábosban sós vizet forralok, és amíg zubogni kezd, falatnyi darabkákra kockázom a krumplicskákat és az almát. A lila hagymát vékony karikákra szeletelem, az uborkát pedig aprócska kockákra. Végül a kaprot is apróra nyesem.
- Ha forr a víz, belezuttyantom a krumplit. Itt jegyzem meg, hogy én nem hiszek a hámozásban, mert időigényes, felesleges, unalmas, és egyébként is minek. Puhára főzöm a kockákat, addig pedig...
- ...a saláta összes többi összetevőjét belehajigálom egy jókora küblibe. Mikor megfőtt a krumpli, leszűröm és lecsepegtetem, megvárom, míg kihűl annyira, hogy ne kelljen sikongatnom, ha megérintem, majd a többi hozzávaló közé küldöm.
- A kezemmel óvatosan emelgetve összekutyulom a finomságokat úgy, hogy ne törjön össze a krumpli és az alma, majd félreteszem, míg teljesen ki nem hűl. A hűtőben 3-4 napig is eláll, és az a legjobb benne, hogy önálló fogásként is fenomenális, de arra is tökéletes, hogy délutáni snackként megpakoljunk vele egy szelet kenyeret, pitát vagy tortillát. Pysztrdkghjlpwqyznjecky! (Ez akár azt is jelenthetné lengyelül, hogy „jó étvágyat”, de bevallom, én találtam ki.)