A Facebookon futottam bele egy mókás fotóba egy szelet paradicsommal megfejelt salátalevélről, alatta a szarkasztikus „íme egy vegetáriánus, laktóz- és gluténmentes sajtburger” szöveggel. Bár a vicc rendkívül szellemes, aki rendszeresen alapkonyházik velem, kipróbálhatta a tojásmentes omlettet, a tejmentes sajtot és – az egyáltalán nem két salátalevélből álló – vega burgert. Miután a Facebook-oldalamon egyre több üzenetet kapok, amelyekben vega étrendre váltó húsevők kedvenc fogásaik vegánítását kérik tőlem, úgy határoztam, kísérletezni kezdek egy klasszikussal: a baconnel. A ropogós, fűszeres, aromás husi a szalonna rokona, és a tésztáktól a húsételeken és a szendvicseken át a tojásos fogásokig mindenbe előszeretettel pakoljuk – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele: egészségbombának nem éppen nevezhetjük a hatalmas adag sónak és zsírnak „köszönhetően”, és akkor még nem is beszéltünk az állatjogi kérdésekről – amelyek számomra mindig a fő motivációt jelentették a vegán étkezés kapcsán. Ám a téli zimankóban nekünk, vegáknak is jól esik valami testes, súlyos íz, amivel feldobhatjuk a serpenyős és csőben sült ételeket. Itt lép be a képbe a vegán bacon, amelynek fő összetevője a baconhöz hasonlóan zsírdús kókuszdió, annak is „”pelyhesített változata, amely nem keverendő össze a kókuszreszelékkel. A kókuszdió fehér húsából kinyesett, papírvékony szirmokat időnként kókuszchips néven kínálják, de akármi legyen is a neve, a csoda az ízében és sokszínű felhasználásában rejlik. Aki rendszeresen használ kókuszzsírt, tudhatja, hogy az étel könnyedén elnyomja a gyümölcs (bár hivatalosan mag) desszertjellegű ízét, sós fogásokhoz is tökéletes.
Aki számára a kókusz íze a Bounty csokit, a Raffaellót és a kókuszroládot jelenti, annak javaslom, kóstolja meg a keleti konyha kókusztejjel készült curryjeit – ez biztosan bárkit meggyőz arról, hogy kókuszsziromból igenis készülhet szalonna.
Hozzávalók 1 adag
- 1.00 marék cukrozatlan kókuszpehely (aka kókuszszirom vagy kókuszchips)
- pár csepp juharszirup (vagy méz, csak akkor már nem vegán)
- 0.50 tk. mustár
- pár csepp balzsamecet
- pár csepp szójaszósz
- 0.50 tk. füstölt paprika (de hagyományos pirospaprikapor is megteszi)
- bors 1-2 csipet
- 1.00 gerezd fokhagyma
- pár csepp vegán Worcestershire szósz Worcestershire/barbecue/Tabasco ha van épp otthon, de ez opcionális
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 180 fokra, és amíg felforrósodik, kibélelek egy tepsit sütőpapírral.
- A kókuszpelyhet a tepsibe szórom, majd elegyengetem, hogy mindenhol érje a hamarosan rázúduló ízzápor.
- Az összes összetevőt a szirmokra borítom, majd tiszta kézzel alaposan összekutyulom az egészet, hogy minden egyes pelyhet mindkét oldalon beborítson a máz.
- A forró sütőbe tolom, és 12 percre békén hagyom – de azért az utolsó pár percben rá-rápillantgatok, nehogy odakozmáljon. Akkor van kész, ha baconszíne van, és itt-ott hajszálnyit oda is kap – vigyázat, ilyenkor másodpercek választják el attól, hogy koromfeketévé és felhasználhatatlanná váljon az egész finomság.
- Kikapom a tepsit, és úgy, ahogy van, félreteszem hűlni. Percről percre egyre ropogósabb lesz, és mire fogyasztható állapotba kerül, pont úgy roppan a fogam alatt, mint a malackás verzió.
- Ha teljesen kihűlt, mélyhűtőzacskóba vagy műanyagdobozba rakom, és attól függően, mikor tervezem felhasználni, a mélyhűtőbe vagy a hűtőbe teszem. Tortillába, burgerbe, salátába, de még magában, snackként is laktató nassolnivaló.