Persze csatnit főzni remek móka, hiszen minden sós étel mellé passzol, plusz úgy feldobja az ebéd és vacsi közt elmajszolt szenvicset, mint semmi más. Indiai csoda, amely egyszerre csíp és édes. Szamószához és pakorához elengedhetetlen mártogatós, ráadásul remek ajándék karácsonyra, szülinapra, vagy csak úgy, szerelemből – éppen ezért ezúttal nem egyemberes, hanem egy befőttesüvegnyi adagot főzünk belőle, hogy mindenkinek jusson. Most egy paradicsomos változatot mutatok be, de gyümölccsel is készülhet – ugyanaz a metódus.
Hozzávalók 1 nagy befőttesüveghez
- 1.00 fej hagyma
- kókuszzsír
- 5.50 nagy szem paradicsom
- 0.50 csésze kókuszcukor
- 1.00 dobókockányi friss gyömbér vagy 1 tk. gyömbérpor
- 1.00 csipet szárított csili
- 3.50 ek. balzsamecet
Elkészítés
- Apró darabokra vágom a hagymát, és addig pirítom egy kis lábosban, kókuszzsíron, míg illatozni nem kezd.
- Közben falatnyi darabokra kockázom a paradicsomot, és ha már nagyon sistereg a hagyma, a lábosba öntöm.
- Anélkül, hogy összekeverném, rázuttyantom a cukrot, és hagyom, hogy karamellizálódni kezdjen.
- Kevergetem egy kicsit a csatnit, és ráreszelem a friss gyömbért, majd megkínálom egy kevés csilivel.
- 3 evőkanál balzsamecetet öntök a lábasba, és takaréklángra teszem.
- Időnként átkeverve addig főzöm, amíg lekvársűrűségű nem lesz. Ha túl híg, erősebbre veszem a lángot, ha túl sűrű, adhatok hozzá néhány evőkanál vizet. Ennyi!
Ha ajándéknak szánom, vagy szeretném elrakni későbbre, forrón öntöm tiszta dunsztosüvegbe, és erősen rányomom a fedelét. A vákuum odacupppantja majd az üveg tetejét, és sokkal tovább marad friss a csatnim – ezt a nagymamám „Vizvári Mariska Szakácskönyve” című kincséből tanultam.