A londoni divathét mesés találmány ugyan, de szörnyen fárasztó, pláne, ha az ember ír is róla, és tanul is mellette. Épp erről morfondíroztam, amikor hulláfaradtam hazaestem a Goldsmith Egyetem kreatív írás kurzusáról, és a brit időjárásnak hála a szemerkélő esőtől csuromvizesen ríttam a konyhában, mennyire vágyom egy tányér gőzölgő levesre. Ekkor csillant fel skót lakótársunk, Garry szeme: „I just made potato and leek soup.” Álltó helyemben elolvadtam: valószínűleg annyi időt töltöttünk együtt a lakótársakkal, hogy egyszerűen olvasott a gondolataimban. Amikor azt mondjuk: „krumplileves”, minden magyar valami tejfölös, habarással készült kulimászra gondol, amin a nagyi órákon át ügyködik, pedig már az illatát is unjuk. Most elérkezett az ideje, hogy megismerkedjünk egy egészségesebb, igazi fagyűző téli csemegével, amely szürcsölgetése közben a kandalló tüze mellett érezhetjük magunkat egy angol vidéki birtokon. Az angolok egyik kedvenc téli fogása a póré- és krumplileves, amelybe annyi frissen őrölt fekete borsot szórnak, amennyi után már indokolt az elegáns szipogás, és ami kevesebb mint fél óra alatt megvan – ráadásul krumpliellenesek édesburgonyát vagy karalábét is használhatnak a burgonya helyett, ünnepeken pedig sütőtökkel készítem – ebben az esetben gyömbérrel és egy csipet fahéjjal is megkínálom. A recept elkészítéséhez szükség lesz egy botmixerre – ezt az alapszerszámot igazán megéri beszerezni!
Hozzávalók 1 adag
- 1.00 szem kisebb krumpli vagy 1 karalábé/1 kisebb sütőtök fele
- 0.50 szár póréhagyma
- 0.25 dobókockányi zellerszár
- 1.00 db fokhagyma kisebb gerezd
- 2.50 dl víz
- 1.00 kk. olívaolaj
- 1.00 dl növényi tej/kókuszkrém
- pár csepp ecet
- só
- bors
- friss kerti fűszerek (a kakukkfű, a petrezselyem és a rozmaring a legjobbak, de ha haldoklik pár levél bazsalikom a frigóban, nem szégyellem beledobni)
Elkészítés
- Alaposan megmosom a krumplit és a répát, és ha látok rajtuk valami gyanús bibit, azt kivágom, egyébként viszont nem szükséges meghámozni őket. Jó hír, mi? Én soha nem hámozok – felesleges időpocsékolásnak tartom. (Persze ha karalábézom vagy sütőtöközöm, akkor azt muszáj megkopasztani – bocs.) Minél kisebb darabkákra vágom a zöldségeket – nem kell szépnek lenniük, úgyis leturmixolom őket.
- Felkarikázom a póréhagymát és a zellerszárat, felaprítom a zöldfűszereket és a fokhagymát.
- A lábosba öntöm az olívaolajat, és ha forró, beleszórom a zöldségeket, majd közepes lángon forgatom őket, élvezve, ahogy fogócskáznak az illatok a lábos felett. Mehet rájuk tengeri só és őrölt fekete bors.
- Amikor már egy picit megpirultak a zöldségek, és a hagyma illatozni kezd, felöntöm őket vízzel: ha előtte vízmelegítőben felforralom, megspórolok kemény 3 percet az életemből.
- Amikor már újra lobog a víz, letakarom a bugyborékoló levest, és takarék lángon főzöm 25 percen át.
- Csekkolom egy villával, hogy megpuhultak-e már a krumplik. Ha nem, adok nekik még pár percet, ha igen, ideje felönteni a levest az édes, fehér tejjel.
- Ezzel elérkeztünk a végső megpróbáltatáshoz: botmixerrel krémlevessé trancsírozom a főztömet, majd 1 apró löttyintésnyi (tényleg csak egy ijesztésnyi!) ecetet csurgatok bele, és összekeverem.
- A melengető finomságot kis csészékben tálalom, néhány rozmaringlevélkével a tetején.