A kedvesem révén van egy olasz „sógornőm”, Alessandra, akit időről időre meglátogatunk: egy kis faluban lakik, alig fél órára Tel Avivtól, ám amikor átlépjük a kertje küszöbét, azonnal Itáliában találjuk magunkat. Hogy a spagettije és a limoncellója is perfetto, azt mondanom sem kell, ám az igazi mágia az, amit a zöldségekkel művel. Én imádom az indiai, kínai és mexikói konyhát, és élek-halok a csípős-currys-fűszeres ételekért, de nagyon nagyra tudok értékelni egy szimplán, őszintén és tökéletesen elkészített zöldséget is. Alessandra pedig – legyen szó gombáról, spenótról vagy épp zöldbabról – mindig képes lenyűgözni. Ez a hagyományos olasz recept köretként egyenesen káprázatos, ha valami kevésbé szénhidrátdús finomsággal szeretnénk kiváltani a rizst, krumplit vagy tésztát – de előételként vagy késő esti, bűntudatmentes vacsiként is szuperül működik.
Hozzávalók 1 adag
- 1.00 marék zöldbab (fagyasztott/előfőzött)
- 1.00 gerezd fokhagyma
- 0.50 db citrom leve
- 1.00 felespohárnyi fehérbor
- 2.00 ek. olívaolaj
- só
- bors (a nagy szemű tengeri só és a durvára őrölt bors az igazán autentikus)
- 3.00 ek. héjától megfosztott pisztácia (ha nem kapok, szeletelt vagy durvára tört mandulát használok)
Elkészítés
- Andiamo! Fagyasztott ceruzabab esetében egyszerűen csak kikapom a frigóból a pakkot. Ha friss zöldbabot használok, egy láboskát a 2/3-áig megtöltök vízzel, beledobok 1 kávéskanál sót, majd felteszem a tűzre forrni. Amíg méltóztatik eljutni a bugyborékolásig, éles késsel lenyesem a megmosott zöldbabok hegyes végeit. Ha nagyon hosszúak, félbevágom őket, hogy könnyebb legyen bánni velük. Amikor forr a víz, belezuttyantom a zöldbabot a habokba, és hagyom őket pezsgőfürdőzni 13-15 percen át.
- Ez éppen elég idő, hogy megkönnyítsem magamnak a következő lépéseket. Először meghámozom a fokhagymagerezdeket, és vékony holdacskákra vágom őket. Egy teflonedényt a tűzre teszek az olívaolajjal, beleszórom a fokhagymadarabkákat, és ha már ellenállhatatlanul illatoznak, hozzájuk adom a roppanósra főtt vagy nagyjából kiolvadt zöldbabot is.
- Erős lángon kavargatom, dobálom, parádézok vele, majd 5 percre lefedem, és kis lángon puhítom – de azért nem túl törékenyre. Sózom, borsozom, és nagyjából 3 perc után meglocsolom a borocskával, majd amikor ismét sűrűsödni kezd a szósz, lehúzom a tűzről, nehogy az egész elpárologjon.
- Egy dögös kis tálba pakolom, rácsurgatom a serpenyő alján ragadt utolsó csepp fokhagymás-fehérboros olívát is, ráfacsarom a citromot, és közvetlenül a tálalás előtt meghintem a pirított pisztáciával. Nem maradt más hátra, mint hogy igazi olasz signore módjára „buon appetito”-t kívánjak... és gondolatban megköszönjem Alessandra sógornőmnek ezt az eccellente (azaz kiváló) fogást.