A kenyérrel az a baj, hogy iszonyú finom! Kenyeret enni majdnem akkora élvezet, mint szerelmeskedni vagy aludni – csak szénhidrátfóbiások szerint ezeknél sokkal, de sokkal bűnösebb elfoglaltság. Szerencsére rátaláltam egy olyan receptre, amely igazi kivétel, mert ez a kenyérféle egyáltalán nem hizlal (hacsak nem három ember helyett eszik valaki). Nem elég, hogy teljes kiőrlésű lisztből készül, de vitamindús cukkinit is tartalmaz, illetve szárított paradicsomot, ami történetesen telis-tele van vassal, magnéziummal, cinkkel és kalciummal. Ja, és röpke fél óra alatt összedobható. Mi hajnali négykor szoktunk nekiállni, mert ilyenkor már nem kései vacsinak, hanem korai reggelinek tetszik, és ezzel végképp kicselezzük a bűntudatot.
Hozzávalók 6 db zsemléhez
- 1.00 csésze teljes kiőrlésű liszt
- 0.50 tasak sütőpor
- 1.50 csipet só
- 1.50 csipet bors
- 1.50 csipet őrölt fűszerkömény
- 1.00 gerezd fokhagyma
- 0.25 csésze olívaolaj és egy kevés a fokhagyma pirításához
- 0.50 csésze víz (vagy kicsit több, lisztje válogatja)
- 1.00 pici löttyintés balzsamecet
- 1.00 marék apróra vagdosott, napon szárított paradicsom
- 1.00 db kisebb cukkini vékony félkörökre szeletelve
- ...és bármilyen apróra vágott zöldfűszer jól áll neki
Elkészítés
- Előmelegítem a sütőt 190 fokra. A keverőtálba szórom a lisztet, a sütőport és a fűszereket, majd összekutyulom őket.
- Olajat forrósítok egy jó kis serpenyőben, és erős lángon megpirítom rajta a fokhagymát, majd ha édes illata már körbetáncolta a konyhát, beleszórom a cukkinit is. Addig pirítom, míg a cukkini meg nem puhul, de azért még nem kezd üvegesedni.
- Beleszórom a zöldséget a lisztbe, majd utánaküldöm a szárított paradicsomot is. Állandó kevergetés mellett hozzáadom a vizet, az olívaolajat és a pici löttyintésnyi balzsamecetet. Akkor jó, ha olyan az állaga, mint a nyolcvanas években volt az eperhabnak, de úgy nyúlik, mint a rágó. (Ha nem tudod, milyen az eperhab, akkor egyrészt együttérzésem, másrészt ez esetben az iránymutatód legyen mondjuk egy könnyű humusz állaga.)
- Belisztezem a tenyeremet, sárgabaracknyi darabkákat szaggatok a tésztából, a sütőpapírral bélelt tepsire pakolom őket, majd a tepsit a sütőbe tolom 19 percre.
- Megpróbálom megvárni, míg kihűl... olyan finom, hogy a főzés szakaszai közül ez a legnehezebb feladat! A legszimplább olasz szószba mártogatom: egy tányérban összekeverek 2 rész olívaolajat 1 rész balzsamecettel, és gyönyörködöm benne, ahogy a sötét, borostyánszínű cseppek fénylenek az aranysárga olívatóban. Nem csoda, hogy a zsemle fejest akar bele ugrani...