Elérkezett az idő. A nagy nap. A történelmi pillanat, amikor átadom a Világ Legfinomabb Édességének receptjét. És ami a legszuperebb: olyan könnyű összedobni, hogy az már szinte polgárpukkasztó. Íme a családi crumble-receptünk. A „crumble” szó szerint morzsát jelent, de aggodalomra nincs ok, ennek semmi köze a szilvás vagy a túrógombóchoz, amelyek után úgy érzem, mintha benyomtam volna egy pékség hétfő reggeli kenyérkészletét. A crumble ugyanis könnyű, laza desszert... már ha nem falom föl az egész tepsit együltő helyemben. A receptet a szerelmem, Matan édesanyja, Dina honosította meg a konyhánkban, miután a péntek esti családi vacsorákon kénytelen volt valami vegán sütit kreálni nekünk. Mondanom sem kell, hogy a crumble-t a família nem vegán része is sokkal nagyobbra értékelte, mint a nehéz habos tortát. Bármilyen gyümölccsel készülhet – az alma és a körte a klasszikusok, de puhábbakkal is működik, mint amilyen a füge és a mangó – ez utóbbiakkal alig húsz perc alatt megsül. Másik előnye, hogy egyemberes adag is könnyedén készíthető belőle.
Hozzávalók 4 főre
- 4.00 szem alma vagy körte (vegyesen is lehet)
- 1.00 csésze kókuszcukor
- 1.00 ek. fahéj
- 1.00 db citrom vagy narancs leve és héja
- 1.00 csésze liszt (de ez kicserélhető 1 csésze kekszmorzsára, pl. Zabfalatokra/zabpehelylisztre
- 1.00 csésze durvára tört dió vagy mandula
- 7.50 ek. olaj
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 180 fokra.
- A gyümölcsöket megmosom, ezúttal kivételesen meghámozom, és falatnyi darabkákra vagdosom, rögtön a keverőtálba dobálva őket.
- Hozzáadom a fahéj, illetve a cukor ½-ét, reszelek rá kb. 5-6 rántásnyi citromhéjat, és ráfacsarom a citrom levét. Kézzel összekavarom, majd egy jénaiba öntöm a cukros-fűszeres keveréket. Okosan választok sütőtálméretet: nem kell, hogy a tetejéig érjen a gyümölcs, de azért ne is gubbasszon az edény legalján.
- A keverőtálba szórom a lisztet, a diót vagy a mandulát, a maradék cukrot és a fahéjat, dobálok rá pár húzásnyi citromhéjat is, és összekavarom őket.
- Most itt az ideje, hogy összeállítsam a morzsát: minél kevesebb olaj tartja össze, annál jobb. Kanalanként a tálba csurgatom, majd az ujjaimmal elkezdem morzsalékosítani – mintha a kedvenc boltomban csippentenék egy ruhaanyagot az ujjaim közé, hogy megnézzem, milyen is a tapintása. Addig lötyögtetek bele olajat, amíg szép kis galacsinokká nem áll össze. Nem kell egyformának lenniük: akadhatnak köztük nagyobb és kisebb rögök is.
- A gyümölcsökre zuttyantom a morzsát – mostanra kell nagyjából megtelnie a sütőtálnak. Szépen elegyengetem a tetejét. Ugye milyen menő? Pedig még nincs is készen!
- Egy sütőpapírral lazán letakarva bedobom a sütőbe, és a középső rácson adok neki 25-35 percet. Ha pirulna a teteje, ráborítok egy sütőpapírt. Ha nincs sütőpapír, egy darab alufólia is megteszi – nem hajtogatom rá, csak szellősen lefedem vele. Az utolsú 5 percre leszedem a papírt, és egy fokkal magasabbra teszem a rácsot, hogy kicsit megkapja a morzsákat a forróság.
- Vigyázz-kész – rajt! Kiszedem a sütőből, és hagyom pihenni legalább 15 percet. Melegen és hidegen is csodálatos, desszertként vagy reggelire, müzli helyett.
Extra tipp édesszájúaknak és közvetlenül szakítás utánra: a gyümölcsöket egy kis fehérborral is meglocsolom, és mielőtt lefedem őket a morzsával, néha vékonyra szeletelt banánnal is beborítom őket, a morzsába pedig csokoládédarabkákat aprítok. Olyan dekadens élvezetet nyújt, hogy nem is érteni, miért nem illegális. Vaníliapudinggal, fagyival vagy sodóval egyenesen orgazmikus élmény.