Sokan azt hiszik, hogy ebben a világban nincsenek igazi csodák, és varázsolni sem tud az ember fia-lánya. Hát erre én csak annyit felelhetek: csokoládészuflé! Csokiszuflét készíteni olyan, mint megdörzsölni Aladdin lámpását, és életre kelteni a világ leghatalmasabb dzsinijét – ezzel a desszerttel ugyanis bármit el tudsz érni, amit csak akarsz. Mondhatom a férjemnek ébredezéskor, hogy „ha most azonnal leszaladsz kávét főzni, este csinálok csokiszuflét”, mire már bukdácsol is lefelé a lépcsőn félálomban. Utasíthatom, hogy nézze meg velem Madonna legújabb klipjét, és ha végigüli, elkészítem álmai desszertjét – mukkanni sem fog. Ám a legfőbb varázsereje mégiscsak az, hogy amikor nagyritkán úgy érzem, az élet sivár és lapos, hideg és szürke, ezzel a fogással bármikor visszahozhatom az életkedvemet. Varázslásra fel!
Hozzávalók 2 főre
- 0.50 tábla étcsoki (50 g)
- 0.50 csésze növényi tejszín vagy kókusztej
- 1.00 ek. kókuszzsír
- 2.00 ek. mandula porrá aprítva, vagy mandulaliszt
- 2.00 ek. liszt (igény szerint gluténmentes)
- 2.00 ek. kókuszcukor
- só (egy icike-picike)
- 0.50 kk. vaníliaesszencia
- 1.00 kk. sütőpor (1/3 zacskó)
Elkészítés
- A sütőt 210 fokra hevítem.
- A csokit egy serpenyőbe tördelem, ráöntöm a tejszínt, a vaníliát és a cukrot, majd kis lángon kevergetem addig, míg teljesen össze nem olvad. Ha megvan, lehúzom a tűzről, hozzáadom az olajat, és tovább kavarom.
- Egy keverőtálba szórom az őrölt mandulát, a lisztet, az icinke-picinke csipet sót és a sütőport, majd összekutyulom, és felöntöm őket a csokival – egyetlen csepp sem veszhet kárba!
- Óvatosan elkezdek vizet adagolni hozzá, és állandó kevergetés mellett addig hígítom, míg olyasféle állaga nem lesz, mint a spenótfőzeléknek.
- Olajjal kikenek egy hőálló csészét – levesescsésze, mini sütőtál, kis csupor, bármi megteszi. Az a legjobb, ha nagyjából olyan méretű, amelyet a massza úgy 1 cm-rel a perem alattig tölt ki.
- Betolom a sütőbe, és középső rácson 9 percen át sütöm, majd ha letelt az idő, a ráccsal együtt kiemelem, finoman, nehogy összeessen. Hagyom hűldögélni úgy 5 percig, majd még forrón tálalom.
Onnan tudom, hogy tökéletes lett, ha egy picit kemény a teteje, amelyet a kanalammal betörve szinte folyékony csokilávára bukkanok. Enni is valóságos művészet ám: az a profi, aki a csésze belső faláról lekapargászott ropogós csokidarabokat és a folyékony, forró csokikrémet tökéletes arányban halmozza a kiskanalára.