1. Receptjeim
  2. Cukorfalat
  3. Ruthi pekándiós körtepitéje

Ruthi pekándiós körtepitéje

  • Rostban gazdag
  • Elkészítési idő:
    50 perc
  • Kalória:
    357 kcal
  • Protein:
    4 g
  • Zsírtartalom:
    15 g
  • Szénhidrát:
    48 g

Nálunk a pite afféle családi süti – a párom, Matan hozta be a képbe, az anyukája egyik régi, zsidó szakácskönyvében találta „Ruthi körtepitéje” néven. A koncepció végtelenül szimpla: omlós tészta vékonyra préselve, lekvárral kevert őrölt olajos magvakkal töltve, borban főtt gyümölccsel megpakolva. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan elképesztő hatást kelt minden alkalommal, mikor felszolgáljuk – a mandula és a lekvár például valóságos marcipánkrémmé sül a sütőben, a „topping” pedig bármilyen idénygyümölcsre, sőt akár sütőtökre is felcserélhető. Most azonban a klasszikus, körtés változatot mutatom be, pekándióval. Roda raba, azaz köszönöm, Ruthi.

Hozzávalók 12 szelethez

  • 6 szem körte
  • 2 csésze porrá őrölt pekándió
  • 2 csésze liszt (én teljes kiőrlésűt használtam)
  • 1 csésze cukor (nádcukor rocks!)
  • 0.25 csésze olaj
  • 1 üveg fügelekvár (kb. 350 g, de amúgy sárgabarackkal is lenyűgöző, ha épp úgyis tele van vele a spájz)
  • 0.5 üveg fehérbor
  • fahéj
  • vaníliakivonat vagy vaníliarúd/vaníliás cukor

Elkészítés

  1. A sütőt előmelegítem 200 fokra, mert később hétszentség, hogy elfelejteném. Egy magasabb serpenyőbe töltöm a bort, megfűszerezem fahéjjal és vaníliával (de kis mennyiségben a gyömbér, a szerecsendió és a szegfűszeg is szuperjól áll neki), és amíg felforr, maghámozom és félbevágom a körtéket, majd kikaparom a magjukat. Bepakolom őket a forralt borba, és fedő alatt 10 perc alatt majdnem teljesen puhára főzöm őket.
  2. Közben a lisztet, a cukrot és az őrölt mandula ¼-ét összekeverem 1 csipet fahéjjal, hozzácsurgatom az olajat, és morzsásra gyurmázom, majd lassan és fokozatosan annyi vizet öntögetek hozzá, hogy a tészta épp, hogy összetapadjon, morzsolható maradjon, de ne legyen folyós.
  3. A kiolajozott piteformába (vagy egy sima, kapcsos peremű tortaformába) diónagyságú galacsinonként, vékonyan belenyomkodom a tésztát: a peremével kezdem, amelynek olyan 2 cm magasnak kell lennie. Ha köröskörül mindenhol kész a perem, kitöltöm a közepét is.
  4. Egy keverőtálba szórom a maradék mandulát, megszórom egy kis fahéjjal, vaníliát is hintek bele, majd 2 evőkanál híján – ami majd a glancoláshoz kell – az egész lekvárt belekotrom. A krémnek nagyjából pudingállagúnak kell lennie, ezért a körte mellől lopok bele egy kevés fűszeres fehérbort.
  5. A kész krémet a tésztakéregbe pakolom, majd szűrőkanállal kiszedem a körteszeleteket, és sugár formában finoman a krémbe nyomkodom őket. Ezután egy éles késsel minden szeletet végigirdalok.
  6. A maradék lekvárba is kanalazok egy kis forralt bort, majd összekutyulom, és minden körteszeletet megkenek vele egy kevéssé – de azért még mindig hagyok ½ evőkanállal. Ezzel a pite mehet is a forró sütőbe 35 percre, de a 25. után már érdemes ránézni. Akkor van kész, ha a krém kissé megemelkedett, és itt-ott enyhén meg is égett, mint a katalán krém.
  7. A kész pitét megkenem a maradék finoman alkoholos, fűszeres lekvárral, és hagyom kihűlni. Ha csatos tortaformában készül, nagyon óvatos vagyok, és lassan nyitom ki a gyűrűt, ahol pedig tapadást érzékelek, egy késsel rásegítek a dologra.

Vaníliafagyival, kávé vagy tea mellé, vagy „csak úgy”, magában is ámulatba ejtő finomság.