1. Receptjeim
  2. Szabad a lábos!
  3. Ollé, quesadilla!

Ollé, quesadilla!

  • Gyors
  • Elkészítési idő:
    30 perc
  • Kalória:
    818 kcal
  • Protein:
    14 g
  • Zsírtartalom:
    45 g
  • Szénhidrát:
    86 g

A mexikói étkek csodálatosak! Nemcsak a különféle fogások, hanem az egész „életérzés”. Én ha csilis babot vagy guacamolét készítek, mindig benyomom a Putumayo világzene-válogatás mexikói kiadását, töltök magamnak egy pohár olcsó száraz vöröset, és máris megvan az alaphangulat. Nem volt ez másként, amikor életemben először quesadilla készítésére vetemedtem – ami nagyon leegyszerűsítve egy serpenyőben sült melegszendvics mexikói lepénykenyérben, azaz tortillában. Ezen a ponton nyilván mindenkiben felmerül, hogy mi a fenének bajlódjon a házi készítésű tortillával, ha szupermarketben készen, csomagolva megvásárolható – és ez tökéletes igaz, nem is feltétlen kell vele szöszmötölni. Bolti tortillából is finom lesz a quesadilla, és nyilván még jobban leegyszerűsíti az egyébként is pofonegyszerű receptet. Ennek ellenére úgy gondoltam, illene kipróbálnom a tortillakészítést, nehogy aztán megkapjam, hogy megint olyan hozzávalókat használok, amiket művészet beszerezni. De ha már nehezen beszerezhető hozzávalókról beszélünk – a quesadilla szíve nem más, mint a sajt, ezért hozzám hasonlóan vegánoknak azt javaslom, szerezzenek be egy tejmentes sajtot valamelyik jobban felszerelt bioboltban. Ma már rengetegféle kapható, készül tofuból, olajos magvakból, sőt rizsből is – és a tökéletes fűszerezésnek és érlelésnek köszönhetően valóban ugyanazt az élményt nyújtja, mint a sajt.

Ha már itt tartunk, ne hagyjuk ki a buliból a finom, érett avokádót sem, ami jól illik hozzá natúran, felszeletelve, de persze csinálhatunk belőle krémet, azaz guacamolét is (lásd a vonatkozó receptet).

A quesadillában egyébként az a legjobb, hogy abszolút szabadon variálható – ezért aztán senki sem mondhatja rá, hogy „ezt nem szeretem”. Vamos a la cocina! – azaz „irány a konyha!” (De ezt, bevallom, a Google fordító súgta, mert amúgy a spanyoltudásom kimerül Madonna La Isla Bonitájának, a Macarenának és Geri Halliwell Mi Chicco Latinójának ismeretében.)

Hozzávalók 1 adag

A tésztához:

  • 1 csésze liszt (én fehér búza-, kukorica- és rozsliszt egyenlő arányú keverékét használtam)
  • 1 csipet
  • pár csipet sütőpor
  • 2.5 kk. olaj (én itt olívát használtam)
  • 0.5 csésze meleg víz

A töltelékhez (bármi, ami épp akad otthon):

  • 1 csomag vegán sajt (100-200 g)
  • a leggyakoribb töltelék a vékony szeletekre vágott gomba
  • mehet bele olívabogyó és bazsalikomlevél is
  • egy kis citromlével, sóval, fokhagymával és korianderzölddel összekevert főttbab-püré
  • vörösbab vagy sóval-borssal-citromlével kikevert vörösbab-püré (a botmixer csodákra képes)
  • 1 db vöröshagyma vékonyra szeletelve

A salsa szószhoz:

  • 2 szem paradicsom apróra vágva
  • 0.5 fej hagyma apróra vágva
  • csilipaprika tűréshatár szerint
  • jalapeno paprika ínyenceknek, karikákra vágva
  • friss zöldfűszerek apróra vágva (a korianderzöld a legcsodálatosabb, de ha nincs, petrezselyem, bazsalikom és oregánó is megteszi)
  • 1 db lime vagy citrom kifacsart leve
  • ízlés szerint

Elkészítés

  1. A liszte(ke)t egy keverőtálba öntöm, majd alaposan összekeverem a sütőporral és a sóval.
  2. Beleöntöm az olajat, és mintha morzsás süteménytésztát készítenék, az ujjaimmal bigyurgászva (van ilyen szó?!) gyurmázom (ilyen biztos van!) a keveréket.
  3. Meleg vizet kezdek hozzáadagolni, miközben folytatom a gyurmázást – innentől nagyjából 1 perc, míg tökéletes, sima golyót kapunk a masszából, amely már láthatólag megpuffadt a sütőporos liszt és a forró víz áldásos tevékenységének köszönhetően. Ezt a lasztit egy kicsit békén hagyom – addig előkapom a kedvenc serpenyőmet, előkészítem a töltelékeket, és összedobok egy salsát. (Nem a táncot, a szószt.)
  4. Akármit teszek a quesadillába, minél apróbbnak kell lennie, hogy hamar átsüljön – ennek fényében vagdosom fel a kedvenc zöldségeimet. A (vegán) sajtot lereszelem, a salsa készítése pedig végtelenül szimpla ügy: összekutyulom a felsorolt hozzávalókat. A serpenyő már nehezebb kérdés: az alumínium nem megfelelő, de a teflon vagy a nehéz öntöttvas simán. Én végül a teflon mellett döntöttem, mert azt könnyű elmosogatni.
  5. Fogom a tésztagolyót, és sütőpapíron (hogy ne kelljen suvickolni a konyhapultot) sodrófával vagy egy borosüveggel vékony lappá nyújtom. Nem lesz tökéletes kör alakú, de kit érdekel?
  6. Szárazon felforrósítom a serpenyőt, és ha már izzik, belefordítom a tésztát a tenyeremről. 1 perc se telik el, és már buborékosodik is a közepe – ha megjelenik 4-5 bubi, ideje fordítani. Ez megoldható „palacsintafeldobós” üzemmódban is, kevésbé bátrak lapos kiszedőkanállal próbálkozzanak.
  7. Ahogy megfordítottam, pakolom az egyik felére a (vegán) sajtot és a kívánt tölteléket, egy kevés olívaolajjal is meglocsolom, és random fűszerekkel kínálom meg. Ez a jó a quesadillapartiban – totálisan kreatív kulinária! Újabb adag sajtot szórok rá, majd a kiszedőkanállal egyszerűen ráfordítom az üresen hagyott felet a töltelékkel megpakoltra, hogy (teljesen szabálytalan) félhold alakot kapjak. A kanalat finoman rányomom a sistergő finomságra, majd egy mozdulattal megfordítom, és így is sütöm még pár másodpercen át. Ezzel meg is volnánk.
  8. A quesadillákat sebtiben faljuk – bár hidegen is biztosan nagyon finom, odáig nem jutottunk el, hogy ezt megtudjuk.

Gyorsan fogy – és holnap is sütni kell majd. Meg holnapután is.