1. Receptjeim
  2. Csak egy kis lakoma
  3. Minden, ami nem tojás: rántotta, omlettmuffin és bundáskenyér

Minden, ami nem tojás: rántotta, omlettmuffin és bundáskenyér

  • Gyors
  • Fehérjedús
  • Gluténmentes
  • Elkészítési idő:
    20 perc
  • Kalória:
    522 kcal
  • Protein:
    19 g
  • Zsírtartalom:
    16 g
  • Szénhidrát:
    73 g

Tel Aviv afféle vegán főváros lett az utóbbi pár évben: nemrég még a leghíresebb steakhouse is kibiggyesztette az ablakára a „vegan friendly” matricát, ami mára afféle presztízskérdéssé vált. A rohanó és állandóan pörgő Tel Aviviak számára a dél körül elfogyasztott „izraeli reggeli” gyakran a nap egyetlen főétkezése – ez általában egy hatalmas adag omlett, ropogós házi kenyér, mindenféle szendvicskrémek tahinivel, céklával, olívabogyóval, egy friss zöldségsaláta és persze kávé meg frissen facsart gyümölcslé. A vegán bumm után tehát a kávézóknak nem is volt más választásuk, mint a növekvő igénynek megfelelően vegán reggelivel előrukkolni. Mára ez a tojásmentes omlett az összes magát komolyan vevő kávézó étlapján ott díszeleg. A tojáskérdésről az előszóban már írtam, „”„”így elhagyása fontosságára most nem térnék ki; de az állatjogi szempontnál sokkal szimplább érv is szól a vegán omlett mellett. Szendvicsbe pakolva még a leghosszabb kiránduláson sem büdösödik meg, a massszát bundáskenyér készítésére is lehet használni, sőt, omlettmuffint is süthet a vállalkozó szellemű reggeliző. És hogy azokat is megörvendeztessem, akik az erőnlétük miatt tömik magukba a tojást: egy vegán omlett dupla annyi fehérjét és kalciumot, illetve majdnem tízszer annyi vasat tartalmaz, mint a tojásos változat.

Sokféle recept van, akad, aki jó dolgában még avokádót is kever az omlettmasszába, a krémesre darált tofu is nagyon jól áll neki, és még inkább feldobja bármilyen finom porrá őrölt olajos mag, például mandula vagy kesudió. Ám mivel, beismerem, tofulelőhely nem olyan gyakori az utcákon, mint nemzeti dohánybolt, ezúttal a legszimplább recepttel dolgozunk. Aztán mindenki azzal dobja fel, amire csak kedve szottyan. Én például hagyma és magyar pirospaprika nélkül neki se állok. A legfontosabb azonban a csicseriborsó vagy a lencseliszt. Enélkül csak az boldogul, akinek van egy kíméletlenül kaszaboló kávédarálója.

Hozzávalók 1 adag

  • 2 ek. zabpehely vagy bármilyen olajos mag – például kesudió – porrá őrölve
  • 0.5 csésze csicseriborsóliszt vagy kávédarálóban lisztté őrölt vörös lencse (bármilyen száraz hüvelyessel működik, zöldborsóból simán lehet zöld omlettet gyártani Halloweenre)
  • víz alternatívaként cukrozatlan növényi tej
  • 1 csipet fekete Himalája só (kénes ízének és illatának köszönhetően nagyon emlékeztet a tojásra, de ha nincs, az sem tragédia)
  • bors
  • olívaolaj
  • pirospaprikapor

Elkészítés

Ha rántottát készítek...

  1. Első körben előkapok egy keverőtálat, beleszórom a zabpehely- és csicseriborsólisztet, majd a sütőport. Sózom, borsozom, ha szárított zöldfűszereket használok, azokat is beleszórom, végül alaposan megkeverem. Ha mandula- vagy kesudiólisztet is használok, az is ezen a ponton ugrik az omlettmixbe.
  2. Egy nagyjából 2 dl-es bögrében összekeverek olívaolajat és édesítetlen szójatejet (vagy simán csak vizet) 1:3 arányban, majd a mágikus omlettporra öntöm. Pont olyan állagúra kell hígítani, mint amilyen a felvert tojás. Aki ismer nemzeti tofuboltot, az a víz vagy szójatej ½-ét kiválthatja a krémesre darált tofuval. Ilyenkor még jól megsózom, és ha nem megyek sehová, belenyomok 1 gerezd fokhagymát is. Na jó, bevallom, akkor is, ha megyek valahová.
  3. Egy teflonserpenyőbe olívaolajat löttyintek, majd beledobálom, amit a hűtőben találok: karikára vágott hagymát és paprikát, gombafalatkákat, friss bazsalikomlevelet – bármi belefér. Mikor már sisteregnek és lecsóra emlékeztető illattal kecsegtetnek, ellenőrzöm, hogy az omlettnek nincs-e szüksége még egy kis folyadékra, hajlamos ugyanis besűrűsödni.
  4. Ha minden oké, mehet a serpenyőbe – körbecsurgatom a serpenyőn, ahogy a palacsintát szokás, majd mérséklem a lángot, és fedővel letakarva 4 perc alatt átsütöm. 3 pec után érdemes bekukkantani a fedő alá. Ha minden jól megy, nem szükséges megfordítani az omlettet, mert a gőznek köszönhetően tökéletesen megfő felülről, és ropogósra sül alulról. Ha vastagabb, adok neki még pár percet. Nem nehéz rájönni, mikor van készen – pont úgy néz ki, mint a hagyományos omlett.
  5. Valami e célra alkalmas eszközzel fellazítom a peremét, és egy lapos kiszedőkanállal ellenőrzöm, nem tapadt-e a serpenyőre. Ha igen, finoman leválasztom és tányérra csúsztatom. Meg lehet pakolni apróra vágott zöldségekkel és félbehajtani, szendvicsbe is tehető, vagy egyszerűen csak pirospaprikával megszórva is csodálatos reggeli – a nap bármely szakaszában.

Ha omlettmuffint készítek...

  1. A sütőt előmelegítem 190 fokra, és első körben a fent leírtak szerint elkészítem a tetszőleges vegán omlettmixet – hagyományos, 12 gödröcskés muffinforma esetén 12 kanál csicseriborsóliszttel. Nagyobbacska, „starbucksos” muffinforma esetében ezt az adagot megduplázom.
  2. Kinyitom a hűtő ajtaját, és megnézem, miféle zöldségek vannak itthon – tökéletes választás a hagyma, legyen szó a vörös, lila vagy zöld változatáról, illetve bármilyen paprika, gomba, cukkini, sőt még a fagyasztott zöldbab is – azaz tulajdonképpen bármi, amit omlettbe vagy frittatába sütnék. Apró kockákra vagy vékony csíkokra vágom, és attól függően, hogy kényszeres vagy figyelemzavaros hangulatomban vagyok, színenként és fajtánként szeparálom őket, vagy az egészet összekeverem egy vegyes zöldségkavalkáddá.
  3. Én szilikonos formát használok, mert könnyebb tisztán tartani, és így nem kell állandóan papírkapszliról gondoskodnom, ami vagy lejön egyenletesen a muffinról, vagy nem. Minden gödröcskébe csurgatok egy kis olajat, majd – igény szerint fajtánként vagy vegyesen – igazságosan elosztom közöttük a zöldségeket. A lényeg, hogy lazán pakolom őket – mindbe csak annyi jusson, hogy ha majd rájuk csurgatom az omlettet, lefolyhasson a forma aljára is, különben nem lesz, ami összetartsa a muffint.
  4. Jöhet a kézi habverővel ismét kicsit átforgatott omlettmix is – nem csurgatok annyit, hogy kis feszített víztükrű medencékre emlékeztessenek, mert csak összemaszatolná a muffinformámat, és ráégne a massza, így jó ½ cm-t hagyok a peremig. Mehet is a sütőbe 12-16 percre (a muffinforma méretétől függően).
  5. Frissen, melegében rozskenyérrel, szeletelt uborkával, paradicsommal, pesztóval, avokádókrémmel vagy épp humusszal tálalom, és ha marad belőle reggeli utánra, a hűtő mélyére rejtem – így délután két szelet kenyér közé fogva kész is az uzsonna. Ha pedig überszofisztikált akarok lenni, pici, félbevágott zsemlékben, afféle reggeli miniburgerekként helyezem őket az asztalra.

Ha bundáskenyeret sütök...

  1. Az omlett-masszába áztatom a kenyérszeletet, alaposan meghempergetem, és hagyom, hogy egy kicsit megszívja magát. Közben 1 evőkanálnyi olajat csurgatok a teflonserpenyőbe, és amikor már forró, átemelem a bundázott kenyeret, majd közepes lángon mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

A hagyományos omletthez hasonlóan ezt a változatot is gazdagítjuk bármivel – hagyma, gomba, paprika, bazsalikom, tofu, petrezselyem, miegymás.