1. Receptjeim
  2. Csak egy kis lakoma
  3. Halbarát tonhalkrém

Halbarát tonhalkrém

  • Gyors
  • Energiaszegény
  • Fehérjedús
  • Gluténmentes
  • Elkészítési idő:
    20 perc
  • Kalória:
    415 kcal
  • Protein:
    27 g
  • Zsírtartalom:
    6 g
  • Szénhidrát:
    64 g

Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam már, hogy valaki azt mondja: „Én amúgy lennék vegán, de sajnos nagyon szeretem a halat.” Ilyenkor hiába mondom, hogy gulyást, hamburgert, sőt pörköltet is lazán el lehet készíteni vega változatban, mert magam is belátom: a tengeri herkentyűk íze jellegzetesen utánozhatatlan. Pedig sokan nem tudják, hogy éppen a tengeri állatok vannak a legnagyobb veszélyben az ember kulináris kalandozásai miatt: szakértők szerint az óceánok a következő néhány évtized során szó szerint kiürülhetnek, ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy nem lesz többé lazac az Ikeában vagy languszta az ünnepi asztalon, de valóságos ökológiai katasztrófát is eredményezhet.

Több nyomós okom is volt rá tehát, hogy elkezdjek kísérletezni a vegán tengeri herkentyűk elkészítésével – mégpedig egy valódi tengeri élőlény segítségével, amelynek abszolút megvan a tipikus „seafood” íze, viszont egyáltalán nem állat. Na, mi az? Naná, hogy a tengeri alga – amely ázsiai élelmiszerboltokban vagy a nagyobb hiperek multikulti részlegén keresendő. Első körben egy viszonylag könnyű kihívást kerestem, így „tonhalkrémet”készítettem, amely szendvicsbe pakolva, salátára kanalazva, tortillába tekerve egyaránt mesésnek bizonyult.

Hozzávalók 1 adag

  • 1 ek. szárított tengeri alga
  • 0.5 csésze lencse sárga vagy vörös
  • 3 marék dióbél
  • bors
  • pirospaprika
  • néhány csepp szójaszósz
  • 0.5 tk. magos mustár
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 szál újhagyma
  • 1 szál angolzeller
  • pár csipet friss, aprított kapor
  • pár csipet aprított petrezselyem
  • 1 db citrom kifacsart leve

Elkészítés

  1. Az algát beáztatom, közben pedig 2x-es mennyiségű vízben felteszem főni a lencsét.
  2. Leöblítem az algát, és a lencséhez öntöm, majd letakarom, és nagyjából ¼ óra alatt kis lángon puhára főzöm.
  3. Közben apróra vágom az újhagymát és a zellert, a diót pedig mozsárban kissé összetöröm, hogy később könnyebben vigye a botmixer. Amíg fő a lencse, leszaladok a boltba, hiszen mindenki tudja, hogy a tonhalas szendvics gyöngyöző sörrel az igazi – de belátom, ez a lépés hanyagolható... egyesek számára. Számomra tuti nem.
  4. Miután megfőtt a lencse, és a tengeri alga íze alaposan átjárta a főzeléket, 2 evőkanál kivételével az egészet sima krémmé turmixolom a botmixerrel, majd mehet bele a dió és a fokhagyma is – most pedig ismét jöhet egy kis turmixolás.
  5. Az utolsó körben belekanalazom a maradék péppé főtt lencsét és algát, a mustárt és a zöldfűszereket, belehintek 2-3 csepp szójaszószt, és ráfacsarom a citrom levét, végül egy kanállal alaposan összekutyulom az egészet.

Jót tesz neki, ha áll egy kicsit a hűtőben – mivel a rendes tonhalkrém is hidegen az igazi –, ezért átpakolom egy lapos tányérba, és benyomom a mélyhűtőbe 10 percre, közben pedig előkészítek mindent, ami a tökéletes tonhalas szendvicshez kellhet: paradicsomot és savanyú uborkát szeletelek, lilahagyma-karikákat vágok egészen vékonyra, a kenyeret pedig finoman megpirítom. Az alsó szeletre kerül 2 evőkanál vegán tonhalkrém, erre teszem az ubikarikákat és a lila hagymát, majd megpakolom rukkolával és paradicsommal, és egy kis vegán majonézt is kanalazok rá. A felső szelet is kap a krémből, majd összeborítom őket, és már készen is áll a tálalásra. Ahogy azt kell, egyáltalán nem vegán, seafood-mániás barátnővel teszteltettem... A hatás nem maradt el. Most pedig, hogy már megvan az alapmetódus, nem nyugszom, amíg nem kísérletezem ki a perfekt „lazacsteaket” és rántott „tintahalkarikát” – no, de ezt már csak a következő kötetben osztom meg...