1. Receptjeim
  2. Csak egy kis lakoma
  3. Gazpacho

Gazpacho

  • Gyors
  • Szénhidrátszegény
  • Elkészítési idő:
    15 perc
  • Kalória:
    436 kcal
  • Protein:
    10 g
  • Zsírtartalom:
    29 g
  • Szénhidrát:
    30 g

Náhány éve Barcelonában nyaraltunk a párommal, ebből pedig egyenesen következik, hogy rengeteget és még annál is többet ettünk. A spanyoloknak szerencsére számtalan „véletlenül vegán” ételük van, így a tradicionális tapasoktól a churroson át egészen a gazpachóig rengeteg helyi fogás közül válogathattunk. A hét végére szabályosan gazpachofüggő lettem: a világon semmi sem frissít fel és laktat egyszerre úgy, mint ez az üdítő, hideg zöldségleves. Gazpachót készíteni nagyjából annyi erőfeszítést jelent, mint összedobni egy turmixot, ha pedig jól végeztük a dolgunkat, az élmény olyan lesz, mintha csak egy barcelonetai kisvendéglő teraszán kanalazgatnánk egy csészényi nyarat. Mindemellett praktikus fogás is, hiszen nyugodtan elhasználhatjuk hozzá a kissé túlérett paradicsomokat. Ha drága a kaliforniai paprika, egyszerű t. v. paprikából is remekül működik. A gazpachót sokan vízzel vagy paradicsomlével szokták felhígítani, de szerintem ez csak akkor engedhető meg, ha váratlan vendégek érkeznek, és nincs elég leves a lábosban. A hámozottparadicsom-konzerv használata épp ilyen barbár cselekedet lenne a friss helyett, hiszen a gazpachónak a paradicsom nem más, mint maga a lelke.

Hozzávalók 1 adag

  • 2 szem paradicsom lustiknak 1 csésze paradicsomlé
  • 1 db uborka
  • 1 kis kaliforniai paprika
  • 1 szál póréhagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 szelet szikkadt kenyér vagy ½ zsemle (én ilyenkor is rozs- vagy teljes kiőrlésű cipócskát preferálok)
  • pár csepp balzsamecet
  • 2.5 ek. olívaolaj
  • bors

Elkészítés

  1. A paradicsomokat a reszelő nagylukú oldalán egy tálba reszelem úgy, hogy a héjuk a kezemben maradjon.
  2. Meghámozom és felaprítom az uborkát, a paprikát is kis kockákra nyesem, majd jöhet a hagyma és a fokhagyma is. Minden apróra vágott zöldségből félreteszek egy kicsit – ez lesz ugyanis a feltét.
  3. Egy keverőtálba kotrom a zöldségeket, rájuk morzsolom a kenyeret, sózom, borsozom, és meglocsolom őket az ecettel, majd kézzel alaposan összedolgozom az egészet, és amíg elmosogatom a kést meg a vágódeszkát, hagyom egy kicsit szottyogni magában.
  4. Előkapom a botmixert, és addig turmixolom a zöldségeket, míg egészen homogén, rózsaszínes krémet nem kapok. Közben fokozatosan adagolom hozzá az olívaolajat. Ha kész van, megkóstolom, és ha úgy érzem, kell még bele só, bors vagy ecet, itt a remek alkalom pótolni.
  5. A gazpacho jéghidegen az igazi, ezért, ha minél hamarabb szeretném magamévá tenni, betolom a mélyhűtőbe ¼ órára, ha pedig nem sürgős, fedővel a tetején tárolom a hűtőben – egyébként tipikusan az a finomság, ami másnapra még ízletesebb lesz.
  6. A maradék apróra vágott zöldséggel tálalom. Kézzel tépett kenyérdarabkákkal is meg szoktam kínálni, amelyeket picit megpirítok a gázrózsa felett.

¡Buen provecho!