Amikor azt mondjuk: „saláta”, az emberek többsége valami zöld levelekből álló, gyanús és ínséges eledelre gondol, ami a köret köretének a köreteként fogyasztható. Vagy egy olyan lány képe ugrik be, aki valami rémes fogyókúrát követ. Mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet ezzel a kispolgári antisalátizmussal: számomra egy színes, illatos sali felér egy főétkezéssel! Az itt bemutatott saláta az egyik legnagyobb kedvencem, mert ellentmond minden meghatározásnak, amit a salátákról alkottak ellenzői: egyrészt nincs benne zöldség, laktató és fogyasztható előételként, főételként, de akár – és itt jön a meglepetés – desszertként is. Emellett gyönyörű is: olyan puha és fehér, mint egy húsvéti nyuszi. Én olyankor készítem, ha nincs kedvem cécózni a főzéssel, és van egy friss magos zsemlém, ami szinte kiált valami finomságért. A receptet a kedvenc szakácskönyvem egyik étele ihlette. A The Moosewood Cookbook egy klasszikus amerikai recepteskönyv, amelyet a szerző kézírásával adtak ki, és saját cuki rajzai díszítik. Igazi kincs a konyhában!
Hozzávalók 1 adag
- 0.50 doboz ízesítetlen tofu (100 g)
- 2.00 marék aranymazsola mazsigyűlölőknek aszalt áfonya
- 1.00 marék dió
- 1.00 ek. darált mák
- 1.00 db finom alma
- 1.00 marék szőlő (ha nincs, az se baj)
- 1.00 löttyintés olívaolaj
Elkészítés
- Kezembe fogom a tofukockát, és apró darabokra morzsolom, míg egészen túrószerű nem lesz.
- Az almákat falatnyi kockákra darabolom, és hozzáadom a tofuhoz.
- Egy mozsárban vagy a kacsómmal durvára töröm a diót, és zutty, mehet a salátába.
- Most követhezhet a mazsola vagy áfonya...
- ...és végül a mák.
- Megijesztem őket egy kis olívaolajjal.
- A kezeimmel emelgetve és kavargászva összeállítom a salátát úgy, hogy mindenhová egyforma arányban jusson az összetevőkből. Már készen is vagyunk!
- Attól függően, hogy sós vagy édes ételként fogyasztom, adok hozzá 1 csipet tengeri sót és frissen őrölt feketeborsot vagy 1 evőkanál juharszirupot.