1. Receptjeim
  2. Cukorfalat
  3. Cookie, keksz vagy amit akartok

Cookie, keksz vagy amit akartok

  • Gyors
  • Elkészítési idő:
    25 perc
  • Kalória:
    147 kcal
  • Protein:
    2 g
  • Zsírtartalom:
    6 g
  • Szénhidrát:
    20 g

Érdekes, hogy míg mondjuk a tiramisut senki nem próbálja sajtos-kávés piskótára magyarítani, a cookie-t képtelenek vagyunk békén hagyni. Szokás keksznek nevezni – pedig elképesztő távol áll a bisquite-től, és sütinek is sokan titulálják, hát, legyen, de ez meg nagyjából annyira specifikus, mint mondjuk növénynek hívni egy orchideát. Persze azt is megértem, hogy egyetlen házigazda sem bírja ki pirulás nélkül, amikor megjelenik a kezében egy jól megpakolt tálcával, és így szól: „Ki akar betolni egy kukit?” Talán jobb is, ha hagyjuk a cookie etimológiáját, és inkább arra fókuszálunk, miért is imádjuk annyira. Nos, egyrészt mert a Szezám utca Sütiszörnye kiskorunk óta traktál minket vele, másrészt mert igazán jó cookie-t találni nem könnyű Magyarországon (régen a Művész moziban lehetett kapni Nusi Nasi félét, na, az egész jó volt). Ezt a vegán – azaz tojás- és tejtermékmentes – verziót pedig leginkább azért, mert mindössze húsz perc alatt elkészül, és olyan finom, hogy a legjobb, ha személyenként minimum három darabbal számolunk. Vagy öttel. Ráadásul mivel nincs bennük semmi, ami megromolhatna, lezárt dobozban akár hetekig is remekül elvannak.

Én rendszeresen készítem őket ajándékként is, ezért most egy bőséges tepsihez való mennyiségekkel dolgozunk – persze ezt is lehet felezni, negyedlni, és így tovább. Legutóbb például egy nagy doboznyival indultam el a Jeruzsálemi Könyvfesztiválra dedikálni a Gumimatrac a Gangeszen, a Lélekbonbon, illetve a Hajónaplók című könyveimet – gondoltam, így legalább az is szóba áll majd velem, akit a legkevésbé sem érdekelnek az írásaim. Úgyhogy elérkezett az ideje, hogy mindenki megtanulja cookie-val manipulálni a környezetét.

Hozzávalók 18 golyóhoz

Az alaptésztához:

  • 2 csésze liszt
  • 1 csipet
  • 0.5 zacskó sütőpor
  • 1 csésze durva nádcukor
  • 0.5 csésze olaj
  • 0.25 csésze víz

Tippek az ízesítéshez:

  • fahéj
  • vanília
  • 0.5 tábla csokoládé apróra tört fehér és/vagy fekete csokoládé
  • 0.5 csésze durvára őrölt olajos magvak (dió/mandula/mogyoró)
  • 0.5 csésze mák

Elkészítés

  1. A sütőt előmelegítem 190 fokra.
  2. Megragadok egy nagy keverőtálat, és beleszórom a lisztet, a sütőport, a sót és a cukrot. Ha megvan, hogy mivel szeretném felturbózni a cookie-t, előkészítem azt is. (Most épp étcsoki- és mogyoróvajmorzsával készítettem, de szórtam bele 1 kávéskanál fahéjat is.) Alaposan összeforgatom a száraz keveréket. Akkor jó, ha a sütőpor akár az Óz, a nagy varázslóból is idézhetne: „Mindenütt jelen vagyok, bár halandó szeme nem lát.”
  3. Előkapok egy kisebb keverőtálat, belecsurgatom az olajat, majd felöntöm sima vízzel vagy narancslével, esetleg pezsgővel – ami a fehér csokis verzióhoz különösen passzol. Akárhogy is, egy kis (házi) vaníliaesszencia biztosan jót tesz neki.
  4. Ideje összekutyulni a száraz és nedves összetevőket: a kis keverőtál tartalmát belezúdítom a nagyobba, és folyamatos kevergetés mellett homogén masszává dolgozom. Nagyjából olyan állagúnak kell lennie, mint a körözöttnek. Ha túl száraz, még egy kicsit vizezem, ha túl folyós, akkor c’est la vie, legközelebb óvatosabban a folyadékkal – de nyugi, azért így is finom lesz.
  5. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, és egy nedves kanállal pingponglabdányi tésztaadagokat halmozok egymás mellé. Vigyázok, hogy bőven legyen helyük terpeszkedni, különben összesülnek, és a végén tizenhatos sziámi iker sütiket kapok. Ismét bevizezem a kanalat, majd a domború felével kicsit ellapogatom a sütiket. Én a rusztikus, vad, szabad szellemű cookie-kat szeretem, de aki valamilyen oknál fogva szakasztott olyan szabályos kör alakú sütiket szeretne, mint amilyen a Subway-ben van, egyesével golyókat is formálhat a tésztából, és kilapíthatja őket így is.
  6. A cookie sütési ideje trükkös, mert bár csak 11 percre van szükségük, kivéve őket a sütőből úgy néznek ki, mintha még legalább 5 perc kéne nekik. Ez azonban merő illúzió: ha visszapakoljuk őket, kiszáradnak és megkeményednek. A sütés utáni első 10 percben kívül tökéletesen megkeményednek, belül pedig továbbra is szottyosak maradnak – de nem szabad piszkálni őket, amíg teljesen ki nem hűlnek.