1. Receptjeim
  2. Csak egy kis lakoma
  3. A nagyi bajor perece

A nagyi bajor perece

  • Elkészítési idő:
    45 perc
  • Kalória:
    345 kcal
  • Protein:
    6 g
  • Zsírtartalom:
    12 g
  • Szénhidrát:
    51 g

Emlékszem, kamaszkoromban minden szerdán a Corvin moziba siettem a nap végi dupla tesióra helyett, Donáth tanárnő nagy bánatára. Ilyenkor rettentő olcsó volt a jegy, így a hét premier filmjét (vagy épp századszor az Evitát) egy bécsi pereccel meg egy háromnegyed literes light kólával nézhettem végig, és bevallom, a belül puha, kívül édes-fényes perecek gyakran legalább akkora élvezeti értéket jelentettek számomra, mint a filmalkotás (kivéve, ha az Evitát néztem, mert azzal ugyebár semmi sem érhet fel). Évekkel később fedeztem csak fel, hogy a pereckészítéshez nem szükséges okvetlenül olyan kis perecfogasnak használt vitrin, amelyben a „nagyiperec”et” kiaggatják a mozi büféjében. Az autentikus bajor perec ugyanis minimális összetevőkből, fél óra alatt összedobható, és reggelire, sőt só helyett csokimorzsával készítve desszertként is wunderbar találmány. A recept elkészítésének egyik legizgalmasabb pontja, hogy a pereckéket nemcsak sütjük, de főzzük is, ez pedig majdnem olyan bizarr élvezetet nyújt, mint a nyolcvanas évek alábeszélős, Bajorországban játszódó erotikus filmjei.

Hozzávalók 3 darabhoz

  • 1 csésze liszt (én fehéret és teljes kiőrlésűt kevertem)
  • 0.5 csomag instant élesztő
  • 1 csipet
  • 3 csipet kókuszcukor
  • 0.5 csésze növényi tej
  • 3 ek. olívaolaj

Elkészítés

  1. A sütőt előmelegítem 190 fokra, majd fogok egy jó nagy keverőtálat. A lisztet, a sót és a cukrot összeöntöm, majd a közepét megszórom az élesztővel, és kicsit elkapirgálom az ujjaimmal. Ha a tej langyos, látványosabb lesz, ahogy a tészta megduzzad, de egyébként nem feltétlen szükséges. A lényeg, hogy a lisztvulkán kráterébe öntöm, majd utánaküldöm az olívaolajat, és elkezdem kézzel összedolgozni, míg nyúlós, de formázható, gyurmára hajazó tésztát nem kapok.
  2. A gombócot 3 részre osztom, és lisztezetlen konyhapulton helyes kis kígyókká sodrom őket, majd pereceket kunkorítok belőlük. Sütőpapírral bélelt tepsire pakolom, és békén hagyom őket ¼ órára – úgy megnőnek majd, mint Alíz a varázsgomba után.
  3. Közben előkapok egy csészét, hogy elkészítsem a sós mázat, amely nálunk afféle családi recept: kezdetben lengyel nagyanyám, Janka mama kente a karácsonyi perec tetejére, majd anyukám is rákapott. Rettentő szimpla: 3 evőkanál liszthez hozzáadok 1 evőkanál sót, és víz lassú hozzáadagolása mellett addig kavirnyászom benne, míg sűrítetttejre emlékeztető mázat nem kapok. Kész is van!
  4. Közben egy jókora fazékban vizet forralok, beleszórok 1 kávéskanál szódabikarbónát, és ha a perecek megkeltek, lapos szűrőkanállal egyenként leengedem őket a forró jakuzziba, majd 20 másodperc, de legfeljebb ½ perc elteltével kikapom és visszateszem őket a sütőpapírra.
  5. A legvastagabb kunkoroknál vízszintes vonalakat vagdosok a perecekbe – ettől lesznek olyan szép tigrismintásak, mint Nina Hagen topjai.
  6. 20 percre betolom őket a forró sütőbe, de 5 perccel a cél előtt itt-ott rájuk csepegtetek egy kis sós mázat.

Guten Appetit, mein Schatz!